Homoki szarvasgomba Mattirolomyces terfezioides (Matt.) Fisch. (syn. Terfezia terfezioides(Matt.) Trappe )

Más magyar elnevezés : Mattirolo szarvasgomba
Szerb : Peščarski tartuf; Lengyel : Piestrzanka wloska

Termőtest: Általábandió vagy alma nagyságú, szabálytalan gömb alakú; fiatalon csontfehér, később fehéres okkerszínű. A legnagyobb példányok 400-500 gramm körüliek. Felülete sima, néha repedezett, burka vékony, nem lehúzható. A kis kamrácskákkal teli gléba fehéren át világos rozsszínűbe vagy okkerbe hajló. Fiatalon sajtkeménységű állaga később puhábbá válik, a túlságosan megpuhult részeket folyó víz alatt egyszerűen lemoshatjuk a gombáról. Illata eleinte enyhe, később camembert szerű, összetett illattá válik, míg legvégül a jó ízlés határait súrolja. Az érett gomba illatával jól harmonizáló édes íze egyedülálló a föld alatti gombák közt. A magában fogyasztva talán túl émelyítő, erőteljes íze, a konyhai felhasználás során, a többi szarvasgombától eltérő felhasználást tesz indokolttá.

Mikroszkopikus tulajdonságok: Szabálytalan ellipszis alakú tömlői 90-130 x 35-55 µm méretűek. Bennük nyolc gömbölyű, színtelen vagy alig sárgás, bordázott felszínű spóra ( 15-19 µm) helyezkedik el.

Termésidő : Átlagos időjárási körülmények esetén augusztustól októberig terem. Száraz években akár ki is maradhat.

Előfordulás : Habár Olaszországban találtak rá először, ott nagyon ritka. Fő termőterülete a Kárpát-medence, így erre a szarvasgombára illik legjobban a hungarikum kifejezés. Előkerült Szerbiából, ahol a bánáti részen találták homoki akácosban. Elsősorban a Duna által deponált homokon fordul elő, ismert Tolna, Bács–Kiskun, Pest megye és Budapest területéről.

Fontosabb gazdanövények és növénytársulások : Mikorrhiza képzését a természetben eddig csak a fehér akáccal ( Robinia pseudoacacia ) írták le, így ez az egyetlen biztos mikorrhiza partnere. Nagyon nehéz a gazdanövény és a gomba speciális ekt-endo mikorrhiza kapcsolatát meghatározni. Néhány beszámoló szerint gyümölcsfák (madárcseresznye, barack) alatt is megtalálták. Üde homoki akácosok gombája, ( Balloto nigrae–Robinion és Bromo sterili–Robinietum társulások), amelyekben a Robinietum kultúrára nézve tipikus nitrofil fűfajok, a bokorszintben pedig Crataegus fajok, Celtis occidentalis , Euonymus europaeus , Sambucus nigra és Rhamnus catharticus jellemzőek. Ezen társulásokban előforduló fajok többsége nedvességkedvelő, és igen sok közöttük a szubmediterrán faj. A homoki szarvasgomba indikátornövényei: fürtös gyöngyike, meddő rozsnok, zamatos turbolya, ragadós galaj, salamonpecsét, kányazsombor, vérehulló fecskefű. Eddig kizárólag meszes homokos talajból került elő. A termőtalajok kémhatása vizsgálatok alapján átlagosan 7,0-7,5 pH, 1-5% kalcium-karbonát tartalommal párosulva. A szervesanyag tartalom 3-10 % között változik.

Egyéb tudnivalók : Sokan a Terfezia nemzetség képviselőjének tartják. Gyakran a felszínre bukkan, ezért kalapos-gombászok, járókelők is észreveszik, ellentétben a gombászkutyákkal, amelyeknek egy része nem találja. A hagyományos szarvasgomba-piacok amúgy is ódzkodnak a terfezia (homoki trifla) fajoktól, így igazi kereskedésnek nem alanya, külföldi piacokon szinte lehetetlen eladni ismeretlensége és egyedi ízvilága miatt. Megfelelő marketinggel azonban különlegességéből erényt lehetne kovácsolni. Érdekessége, hogy legfőbb élőhelyei az akácosok, márpedig ez a növény a XVIII. században került Magyarországra az Egyesült Államokból, ahol a homoki szarvasgombát ezidáig még nem találták meg.